5.) A lelki fejlődés négy szakasza

Scott Peck amerikai pszichoterapeuta volt. Eltávolodott más pszichoterapeuták kereteitől azzal, hogy érdekelte a spirituális és vallási élet emberi pszichére gyakorolt ​​hatása. Ez a kérdés annyira érdekelte, hogy szisztematikusan kutatni kezdte. Kutatásának következtetése az volt, hogy minden ember a spirituális fejlődés négy szakaszán megy keresztül.

Peck észrevett egy érdekes dolgot, amire nem lehetett egykönnyen válaszolni. Ügyfelei körében gyakran előfordult, hogy a terápia befejezése után a megrögzött keresztényekből ateisták, vagy a megrögzött ateistákból mélyen vallásos emberek.

Kutatásai során eljutott odáig, hogy kidolgozott egy négy fázisból álló elméletet. Megjegyzendő, hogy a spirituális fejlődés szakaszának semmi köze az iskolai végzettséghez, sem ahhoz, hogy egy személy hivatalos ateista-e vagy vallást vall-e.

Az első fázis kaotikus – antiszociális. Az ilyen emberek önzően viselkednek. Csak magukra gondolnak. Lehetnek bűnözők, kábítószer-függők és a "társadalom söpredéke", valamint gátlástalan politikusok vagy üzletemberek. Emberek, akiknek semmi sem "szent", és akik hajlandóak bármit megtenni személyes haszon érdekében.

A második fázis formális – intézményes. Amikor egy antiszociális ebbe a fázisba kerül, "megjavul". Nyilvánvalóan ezért járnak sikerrel a papok, amikor bűnözők vagy prostituáltak között dolgoznak. Ezt a fázist az jellemzi, hogy valamilyen csoporthoz, intézményhez csatlakozni, valahová tartozni. Ha valaki ebben a szakaszban hívő, akkor egyháza külső szabályainak és parancsolatainak követésére fog összpontosítani, de a spiritualitás valódi belső lényege elkerüli őt. Persze egy ilyen embernek nem csak az egyházon belül kell megvalósulnia, lehet politikai párt vagy valamilyen cég is. A másodikból a harmadikba való átmenet egy kemény keresztyén esete lenne, aki ateista lett.

A harmadik fázis szkeptikus – egyéni. Ebben az ember kritikus gondolkodást fejleszt, és megkérdőjelezi az általánosan elfogadott igazságokat. Mintha semmiben sem hinne, és mindenben kételkedne. Pozitívum az, hogy ebben a szakaszban hajlandó elhagyni azokat a bizonyosságokat, amelyeket valamilyen létező bevett értékrendszer nyújtott. Keresni kezdi önmagát, élete értelmét. A harmadikból a negyedikbe való átmenet azt jelenti, hogy az ateista spirituális emberré vált.